Aura és csakrák

A Forrás minden ami van. Örök és állandó, maga az élet. Semmi sem létezik, ami nem Ő lenne. Nevezhetjük Istennek, energiának, teremtésnek, szeretetnek, világléleknek... bárminek. Ő a "van", ami van, az mind Ő. Ez a valami végtelen sok pontban önmagába sűrűsödve éli meg saját magát, más és más aspektusokból. A finom vibrációjú mezőből egyre sűrűb lesz, ahogy egy adott pont felé közelítünk. Minél közelebb érünk az adott ponthoz, annál inkább a "pont" természetére, minőségére vonatkozó lesz az egyre sűrűsödő mező vibrációja. Az "adott pont" a forrás egy lesűrűsödött megnyilvánulása. (Esetünkben a fizikai test.)

Általánosabban fogalmazva sűrű egység a test, a körül finomabb az azt meghatározó energiamezők tere (aura) és ennek legfinomabb rétege pedig kitölti a világmindenséget (Isten). (Utóbbi gondolatmenet átláthatóbbnak tűnik, de fontos megérteni, hogy nem a fizikai testnek van aurája, hanem a legmagasabb rendű élet legsűrűbb pontjában jön létre a fizikai test.)

A fizikai testben az élet egy összetett energiarendszeren keresztül áramlik, amíg lényünk a testhez van kapcsolódva.
Ez az energia a fent és a lent erejét egyesítve áramlik energiacsokrainkon (szanszkritül csakrák) keresztül, ahogy az élet árad, illetve ahogy áradni képes, ha érzelmeinkkel és táplálkozásunkkal útját el nem rekesztjük. A főcsokrok vagy főcsakrák (nyilván semmi közünk nincs a szanszkrithoz...) a gerincoszlop mentén helyezkednek el. Három a földi energiákat irányítja felfelé, három az égieket küldi lefelé, majd a központban találkoznak, egyesülnek és az így létrejött élet árad a testben a mirigyrendszeren keresztül minden sejthez.